Az élet értelme, avagy a lélek célja.

Üdv nektek! :) Nem tudom hány embert foglalkoztat itt a téma, de úgy érzem muszáj folytatnom, hisz ez a feladatom. 

Elkezdtem gondolkodni dolgokon, melyek számomra is fejtörést okoztak. Sokan teszik fel rajtam kívül azt a kérdést, hogy honnan jöttünk. Nos, utána ástam kicsit a témának különböző forrásokban, és összegeztem. Mindenhol volt egyezés, így feltételezem leszűrtem a valódi "választ", amely igaznak bizonyul.

Mindenki tudja, hogy a lélek egy nagyon fontos és örök dolog. Nos, lelke mindenkinek van, de sokan nem tudják mi ez. Sokan elsuhannak a szó fölött. És esetleg csak addig jutnak el, hogy a lélek érez. Ez viszont egy sokkal tágabb fogalom, amit most kifejtek. 
Az emberi test egy úgy nevezett "burok/ház" amiben él a lélek. Viszont azt nem mindenki tudja, hogy sokkal idősebb mint mi. Ez most elég hülyeség lehet így elsőre, de igaz. A lélek korát nem lehet kiszámítani, mert akár a legfiatalabb is nagyon idős lehet. A testünk csak az egyik életben játszik szerepet, amelyet éppen most élünk. A léleknek van célja is természetesen. És itt jutottunk el a létünk értelméhez. Minden lélek azért jön létre, hogy egy fejlődésen menjen keresztül, és eljusson egy olyan szinthez, melyet "isteni tudatként" is emlegetni szoktak. Ami azt jelenti rövidre fogva, hogy teljesen fejletté válik. Ennek eléréséhez viszont egy nagyon hosszú szakaszon kell végig mennie, mely rengeteg reinkarnációval jár. Hisz minden egyes élet egy tapasztalat, vagy épp tanagyag. Megtapasztaljuk a dolgokat saját hibáinkból, vagy cselekedeteinkből. Ha úgy érzed valamit elrontottál, ne aggódj! Annak vagy úgy kellett lennie, vagy a lélek hibázott, és a következő életben kifogja javítani ezt. Hisz minden "köztes állapotban" gondolkodunk, és a problémák kiküszöbölésén dolgozunk. Egyszerűbben mondva, a következő életünkben a hibákra koncentrálunk, és jól csináljuk amit elrontottunk. Említettem egy kifejezés, melynek jelentése még tisztázatlan lehet. A köztes állapot egy olyan dolog, melyet nehéz elmagyarázni, megmutatni pedig lehetetlen. Amikor véget ér egy élet, akkor a lélek elhagyja addigi testét. De gondoljunk csak bele.. hova mehet? Ez lesz az a kifejezés. Ahova megy, ott megpihen, és gondolkozik. Itt erre rengeteg idő van, mivel ezen a helyen nincs se tér, se pedig idő. És ez az, amit nehéz elképzelni. A lélek elemzi elkövetett hibáit, és összeállít egy listát. Azonban itt nincs egyedül. Minden lélek ide jut egy élet után. Mivel itt rengeteg időt töltünk el, van alkalmunk ismerkedni, kommunikációt folytatni. Egy nagyon érdekes dolog, hogy saját magunk választjuk ki innen azokat a személyeket, akikkel élni fogunk következőleg. És ez pedig már a sors fogalma. Amikor a sorsról hallunk, és arról a kifejezésről, hogy az megvan írva, akkor egy nagyon fontos dolog hangzik el, csak épp nem gondolunk bele, mennyire igaz is ez. Magunk írjuk meg a sorsunkat, de az életben mindenki maga dönt. Kiválasztjuk egymást, viszont eleinte szinte egyedül leszünk. Minden el van rendezve.
Ha belegondolunk, akkor a csalódások tapasztalatként szolgálnak, és más emberek sorsa is megvan írva, amit mi rendeztünk el közösen még egyszer régen. A lélek tudja mi lesz a vége a dolgoknak, de az agy ezzel nincs tisztában. Ez pedig a tudatalatti nevezetű dolog. 
Az vitatott téma, hogy a lélek mikor kerül a testbe, erről nem tudok biztosat mondani. Egyesek szerint még az anyaméhben, mások szerint később. 


Remélem érthető volt és egyértelmű a mondandóm :) A lényeg tehát a tanulás, azaz a tapasztalás. Szerintem érdekes, és tanulságos téma ez. Hisz ebben élünk, ezért vagyunk.