Az élet értelme, avagy a lélek célja.

Üdv nektek! :) Nem tudom hány embert foglalkoztat itt a téma, de úgy érzem muszáj folytatnom, hisz ez a feladatom. 

Elkezdtem gondolkodni dolgokon, melyek számomra is fejtörést okoztak. Sokan teszik fel rajtam kívül azt a kérdést, hogy honnan jöttünk. Nos, utána ástam kicsit a témának különböző forrásokban, és összegeztem. Mindenhol volt egyezés, így feltételezem leszűrtem a valódi "választ", amely igaznak bizonyul.

Mindenki tudja, hogy a lélek egy nagyon fontos és örök dolog. Nos, lelke mindenkinek van, de sokan nem tudják mi ez. Sokan elsuhannak a szó fölött. És esetleg csak addig jutnak el, hogy a lélek érez. Ez viszont egy sokkal tágabb fogalom, amit most kifejtek. 
Az emberi test egy úgy nevezett "burok/ház" amiben él a lélek. Viszont azt nem mindenki tudja, hogy sokkal idősebb mint mi. Ez most elég hülyeség lehet így elsőre, de igaz. A lélek korát nem lehet kiszámítani, mert akár a legfiatalabb is nagyon idős lehet. A testünk csak az egyik életben játszik szerepet, amelyet éppen most élünk. A léleknek van célja is természetesen. És itt jutottunk el a létünk értelméhez. Minden lélek azért jön létre, hogy egy fejlődésen menjen keresztül, és eljusson egy olyan szinthez, melyet "isteni tudatként" is emlegetni szoktak. Ami azt jelenti rövidre fogva, hogy teljesen fejletté válik. Ennek eléréséhez viszont egy nagyon hosszú szakaszon kell végig mennie, mely rengeteg reinkarnációval jár. Hisz minden egyes élet egy tapasztalat, vagy épp tanagyag. Megtapasztaljuk a dolgokat saját hibáinkból, vagy cselekedeteinkből. Ha úgy érzed valamit elrontottál, ne aggódj! Annak vagy úgy kellett lennie, vagy a lélek hibázott, és a következő életben kifogja javítani ezt. Hisz minden "köztes állapotban" gondolkodunk, és a problémák kiküszöbölésén dolgozunk. Egyszerűbben mondva, a következő életünkben a hibákra koncentrálunk, és jól csináljuk amit elrontottunk. Említettem egy kifejezés, melynek jelentése még tisztázatlan lehet. A köztes állapot egy olyan dolog, melyet nehéz elmagyarázni, megmutatni pedig lehetetlen. Amikor véget ér egy élet, akkor a lélek elhagyja addigi testét. De gondoljunk csak bele.. hova mehet? Ez lesz az a kifejezés. Ahova megy, ott megpihen, és gondolkozik. Itt erre rengeteg idő van, mivel ezen a helyen nincs se tér, se pedig idő. És ez az, amit nehéz elképzelni. A lélek elemzi elkövetett hibáit, és összeállít egy listát. Azonban itt nincs egyedül. Minden lélek ide jut egy élet után. Mivel itt rengeteg időt töltünk el, van alkalmunk ismerkedni, kommunikációt folytatni. Egy nagyon érdekes dolog, hogy saját magunk választjuk ki innen azokat a személyeket, akikkel élni fogunk következőleg. És ez pedig már a sors fogalma. Amikor a sorsról hallunk, és arról a kifejezésről, hogy az megvan írva, akkor egy nagyon fontos dolog hangzik el, csak épp nem gondolunk bele, mennyire igaz is ez. Magunk írjuk meg a sorsunkat, de az életben mindenki maga dönt. Kiválasztjuk egymást, viszont eleinte szinte egyedül leszünk. Minden el van rendezve.
Ha belegondolunk, akkor a csalódások tapasztalatként szolgálnak, és más emberek sorsa is megvan írva, amit mi rendeztünk el közösen még egyszer régen. A lélek tudja mi lesz a vége a dolgoknak, de az agy ezzel nincs tisztában. Ez pedig a tudatalatti nevezetű dolog. 
Az vitatott téma, hogy a lélek mikor kerül a testbe, erről nem tudok biztosat mondani. Egyesek szerint még az anyaméhben, mások szerint később. 


Remélem érthető volt és egyértelmű a mondandóm :) A lényeg tehát a tanulás, azaz a tapasztalás. Szerintem érdekes, és tanulságos téma ez. Hisz ebben élünk, ezért vagyunk. 

Összefoglaló

Az ember élete során sokat gondolkodik azon, hogy honnan jött, hogy ki ő, kik a felmenői. Mindenkit foglalkoztat valamilyen szinten a hova tartozás kérdése, és ez így van rendjén. Sajnos a technika fejlődése nem volt azon a szinten régen, hogy digitális fájlok maradjanak fent felmenőinkről. Sokáig foglalkoztatott ez a gondolat, így elkezdtem agyalni. Mostanra pedig rájöttem, hogy nem is igazán a vérvonal az, amit kell, hogy kutassak. Az élet egy fejlődő szakasz, mialatt agyunk egyre csak fejlődik. A kérdés az, hogy miért. Miért van az ember, miért van az emberiség jelen ezen a bolygón. A választ nem mindenki fedezi fel, és ez így van rendjén. Minden testhez tartozik egy lélek. A lélek a tudatalatti, azaz nem egy kézzel fogható dolog. De gondoljunk bele abba, hogy mi lesz ezzel a megfoghatatlan dologgal, ha a test elérte az öregkort, és megszűnik létezni. Ez vallási kérdés persze, mindenki mást hisz. Viszont van egy hit, ami a reinkarnációt vallja valósnak. A reinkarnáció egy folyamat, mely arról szól, hogy ha egy emberi test elhasználódik, akkor a lélek tovább vándorol egy másik testbe, és abban él tovább. Ez pedig a lélek fejlődési folyamata. Hogy is van ez a folyamat pontosan? Kezdetben mindenki fejletlenebb, bármely folyamatot is nézünk meg. Így van ez a lelkünkkel is. Első életünkben valószínűleg fejletlenebbek, tudatlanabbak vagyunk. Ahogy reinkarnálódunk, úgy fejlődünk tehát. Magyarán szólva tapasztalatokat szerzünk életünk során. Bármily nehéz is elfogadni, de az, ahol most élünk, és akikkel élünk semmissé fognak válni a következő életünkben. Minden egyes élet egy tapasztalat, ha rossz az vagy épp jó. Azért van ez a folyamat, hogy minden érzést tudást megszerezzünk magunknak a létezés során. Addig megy ez a folyamat, amíg el nem érünk egy olyan szintet, amely a fejlettség szintje. Véleményem szerint, amikor az ember rájön arra, hogy reinkarnáció létezik, akkor a lelke már nagyon öreg. Elkezdi érdekelni a folyamat, és tudatosul benne az, hogy ez a valóság. A teljesen kifejlett lélek egy isteni szintre emelkedik végül. Ebben a blogban saját tapasztalataimat, gondolataimat fogom megosztani. Elkezdtem a téma iránt érdeklődni, számos feljegyzést tettem, olvastam utána mindennek. Úgy gondoltam nyilvánosan fogom ezt végezni, hogy más akit érdekel, eltudja olvasni ezt. Ez egy nyitó bejegyzés röviden összefoglalva a témát, hogy tudjuk miről fog szólni. Fázisról fázisra szeretném részletezni a folyamatot, és kísérleteket tenni jelenlegi és múltbéli létformám elemzésére. A bloghoz jó olvasást kívánok, és csak az kommenteljen/kérdezzen, akit érdekel a téma, vagy hisz benne. Hisz ahogy rájöttem, a hitetlen ember is rájön erre a dologra, csak még nincs abban az életében, ahol felfedezi ezt. Mindennek eljön az ideje!